„Ne múljon el egyetlen napod,
hogy nem olvastál néhány sort.”
Márai Sándor

Sokan vélekednek úgy, hogy a könyvek vezetőink, a legjobb barátaink és igen sokszor vigasztalóink. Néha jólesik az élet zaját megunva, csak úgy könyvvel a kézben a magány négy fala közé menekülni.

Hosszú évek óta van szerencsére módom arra, hogy az iskolánkba érkező „analfabéta”, de tudásvágytól átfűtött kicsiket bevezessem a betűk birodalmába, és szép lassan megismertessem, megszerettessem velük az olvasást, a könyveket.

Immár tíz év óta ehhez a szép feladathoz társul még az is, hogy az iskola könyvtárosi teendőit is ellátom. Így nap mint nap formálhatom, alakíthatom a kicsik és nagyobbak olvasási szokásait, érdeklődéseit.

Szűkös kereteink ellenére is nagy gondot fordítok arra, hogy igényes, szép gyermek- és ifjúsági irodalmi művek kerüljenek a kezükbe, illetve hasznos kézikönyvtári állományunk legyen.

XXI. századra az ismeretforrások sokasága jelent meg, a legmodernebb számítógépek lényegesen több adatot képesek elraktározni, majd felidézni. Megkönnyítik, sokoldalúvá teszik az ismeretszerzést, a tanulást, de az írott könyveket nem tudják helyettesíteni. Napjainkban is a könyv maradt az ismeretszerzés legbiztosabb forrása.

Ma az a művelt ember, aki tudja, honnan gyűjtheti a tanuláshoz, a munkához szükséges ismerethalmazt. Tudja használni, pl. a lexikonokat, tud dolgozni a számítógéppel, rádiót hallgat, Tv-t néz, s számára fontos ismerteket felkutatja, összegyűjti, s bármikor, ha szüksége van rá előveszi, s használja.

Ezért a ma, és a jövő emberének fontos marad a könyv használata. Az iskola feladata a könyv- és könyvtár használatának megtanítása. Ez hosszú, évekig tartó, tantárgyközi folyamat kell, hogy legyen.

Nemcsak tanórákon, hanem tanórán kívül is lehetőségeket próbálok biztosítani arra, hogy tudatosan használják a gyerekek a könyveket. Évek óta rendezek könyvtárhasználati versenyt, ahol diákjaink bebizonyíthatják, mennyire ismerik a könyvtárat, a könyveket. Valamint nagy népszerűségnek örvend a „Barátom a könyv” elnevezésű vetélkedő is, ahol a gyerekek előre meghatározott regények elolvasása után vetélkedő keretében bizonyíthatják tudásukat.

Célom, hogy minél több gyerek tegye magáévá Szabó Lőrinc csodaszép gondolatait:

„Szóval: rákaptam a könyvekre.
Hogy vezessen, nem volt senkim.
Úgy repültem káprázva, mind tovább…
Vagy – csak körben? – a vágyva üldözött
valóság varázstükrei között.”

Ferencsik Zoltánné
tanítónő, könyvtáros