Hagyományaink továbbörökítése és a Magyar Néptánc
NTP-MŰV-20-0134
Az NTP-MŰV-20-0134 elnevezésű pályázat végéhez érve, még ha sok ideig is tartott, de sikeresen megvalósult, minden tervezett vagy áttervezett program. Az idei tanév elején említett „IV. Viharsarki Táncháztalálkozó” még akkor szeptemberben lezajlott, így a gyermekeknek a szeptemberi hónapban több alkalma is volt, hogy betekintést nyerjenek a Magyar néptánc próbatermen kívüli megmutatkozásába, megélésébe. A végprodukció, Petőfi Sándor – János Vitéz című művének előadása fél órában „táncjáték” formában. A darabban a tehetséggondozottak mellett az iskola harmadik és negyedik évfolyam néptáncosai is részt vesznek. A különböző tételekben különböző évfolyamok táncosai vannak beosztva, van olyan tétel is, amelyben több évfolyam egy időben vesz részt. Fontosnak tartottam, hogy ha már van egy ilyen lehetőség, akkor azt próbáljuk meg maximálisan kihasználni. Így jött az ötlet, hogy ebben a formában valósuljon meg a darab. Természetesen a főszerepek, illetve a legtöbb munka a tehetséggondozottaknak jutott. A közös próbák alkalmával érdekes volt megfigyelni a gyermekek egymáshoz való viszonyát, a különböző szerepekben, jelmezekben lévő gyermekek egymásra való figyelmét, segítőkészségét. Ez nagyon fontos, mert a színpadon és a színpad mögött, nagyon sok kellék, jelmez van, sőt a színpadon van három háttér, amelyet mozgatni is kell a darab során. Ezen kellékek, idő és funkcióbeli használata csak akkor tud megvalósulni, ha képesek vagyunk közösen – együtt dolgozni. Az alkotómunka, a koreografálás során természetesen egyre nagyobb a tét, ahogy haladunk előre a bemutatóhoz, és megváltozik a munkastílus. 49 gyermekről van szó, akiknek muszáj volt megtanulni egy másfajta magaviseletet, odafigyelést, mind a saját részükről és az Én részemről is.
2022. május 13-án került először bemutatásra Mezőberényben a Békés Megyei Gyermek és Kisegyüttesek Találkozóján. Ez a rendezvény egy megyei néptáncos minősítő verseny, ahol a „ReforTe” – „Néptáncműhelye” („Református Tehetségműhely”), mint vendégprodukció lépett színpadra. A darab hossza miatt nem lehetett a versenyben nevezni, de a szervezőkkel egyeztetve sikerült ezt az opciót kitalálni. A gyermekek nagyon izgultak, hiszen a versenyzők közt ők voltak a vendégek. Van, aki egy vagy két éve táncol, tehát itt még technikai tudásról, magas szintű képzettségről nem is igazán beszélhetünk. Ettől függetlenül nagyon ügyes volt a csapat, le a kalappal, ahogy együtt tudtunk működni a színpadon és a színpad háta mögött. Mindenki sürgött, forgott, hogy hogyan tud segíteni a másiknak. Kelléket beadni, kivenni, „gyors-öltözni” két jelenet közt, tehát együtt voltunk fent a színpadon. Az előadás után az összes résztvevő fel volt töltődve energiával. A hosszú munkafolyamat utáni első előadás olyan váratlan és pozitív energiákat szabadított fel, amelyek még remélem nagyon sokáig ki fognak tartani, hogy tudjunk merítkezni egymásból és közösen alkotni a jövőben.
Ezzel viszont még nem ért véget a folyamat. Május 24-én az iskola növendékei, majd délután a gyermekek szülei előtt adták elő a gyermekek, majd június 25-én Gyulán, a Körös-völgyi sokadalmon. Azt hiszem, hogy a nemzeti tehetségprogramban megfogalmazottakon túl sikerült olyan hatással lenni a gyermekekre, amire valóban szükség volt és van is ahhoz, hogy nem csak a néptánc irányába, de a színház és saját kultúránk irányába is nevelni tudjuk gyermekeinket, hogy megtartsuk azokat az értékeket, amiket mi is megtanultunk őseinktől.
A projektekhez tartozó képek az alábbi linkeken megtekinthető:
Szóljon hozzá!
Hozzászólás előtt be kell jelentkezni.