Erdélyi gyöngyszemeink HAT-17-01-2017-00258

Határtalanul! tanulmányi kirándulásunk célja volt magyarságunk partiumi és erdélyi egyedi értékeinek (gyöngyszemeinek) bemutatása az irodalmon, történelmen, természeten, néprajzon, népzenén keresztül, elszigetelt és tömbmagyar területeken, jó hangulatú, vidám kirándulás formájában. A személyes tapasztalással és az útinapló rögzítő feladataival hetedikeseink iskolapadban megszerzett tudásának mélyítése. A közös programok maradandó élményeivel a a magyarság együvé tartozásának megélése, melyből nemzeti összetartozás formálódik.

Az előkészítő négy órán megbeszéltük a kirándulás programját, Románia etnikai összetételét, a magyarság lélekszámát, a történelmi közös múltat, az országhatárok kialakulásának okait, az “Útinapló” vezetését és a kulturált magatartás szabályait. Az órát színesítették tanulói kutatómunkák a meglátogatandó települések magyarságának történetéről; kiselőadás Arany Jánosról; kísérlet sós vízben történő lebegésről, Erdély egyediségei csoportmunkában.

A tanítási órákon elsajátított ismeretekből és az előkészítő óra anyagából iskolai vetélkedőt szerveztünk a saját készítésű társasjátékunk használatával, az előkészítő óra és az utazás kezdő időpontja között, két óra időtartamban. Célunk volt tanítványaink eddig megszerzett tudásának elmélyítése játékos formában és képessé tenni őket a gyakorlatban való alkalmazásra.

A Határtalanul! tanulmányi kirándulás 2018. május 14-től 18-ig valósult meg, 1 éjszakát Torockón, 3 éjt Szovátán töltve.

Utunk első állomásán, Nagyszalontán megtekintettük az Arany-relikviákat az Arany János Emlékmúzeumban. A diákok előzetes felkészülése nyomán felelevenítettük Arany János pályáját, költészetét, kiemelten a Toldi elbeszélő költeményét, és Petőfi Sándorral kötött barátságát, majd emléktáblát helyeztünk el a Csonka torony bejárata mellett.

Torockón, a Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központban átadtuk adományainkat a gyermekotthon lakóinak, majd bejárva a falut, megtekintettük a vízimalmot. Sétánknak sűrű eső vetett véget. Vacsorakor megkóstoltuk a helyi gasztronómiai ínyencséget, a somodi kalácsot. Másnap megcsodáltuk, ahogy Torockón a Nap „kétszer kel fel”. A Néprajzi Múzeumban megismerkedtünk a torockói népviselettel, a festett bútorokkal, néhány szólásunk eredetével, megnéztük a rámás csizmát.

Kolozsvárott, az egyedi városban, a Mátyás-szobor mellett felelevenítettük annak történetét, látogatást tettünk a Szent Mihály-templomban, a magyar gótika e mesterművében. Ezután meglátogattuk Mátyás király és Bocskai István szülőházait. Sajnos az egyre sűrűsödő eső miatt nem tudtunk elsétálni a Házsongárdi temetőbe, az erdélyi Pantheonba.

Szovátára érkezésünkkor körbesétáltuk a Medve-tavat. A helyszínen felelevenítettük az iskolapadban megszerzett tudásunkat, a tó heliotermikus voltát, keletkezésének körülményeit, időpontját.

Harmadik napunkon, a Gyilkos-tóhoz tett kirándulásunk alkalmával felidéztük a tó keletkezésének különös történetét, nevére utaló mondáját, majd a Békás-szorosban, a Keleti-Kárpátok leghosszabb és legszebb szurdokvölgyében tettünk hosszú sétát, rácsodálkozva a természet e katedrálisának monumentalitására.

A nap estéjén közös vacsora, majd fergeteges táncház keretében teremtettünk kapcsolatot a szovátai gyerekekkel az anyanyelven, a népzenén, néptáncon és a vidámságon keresztül. Ezzel az élménnyel mélyült a diákok nemzeti összetartozás-érzése. Vendéglátóinkat orosházi kulcsoskaláccsal kínáltuk meg.

Iskolalátogatással indult a következő napunk az S. Illyés Lajos Általános Iskolában. Sóvidéken voltunk, a sósforrásnál rendhagyó fizikaórán fűztük szorosabbra kapcsolatainkat a szovátai gyerekekkel, s együtt ismertük meg a telített sós víz fizikai tulajdonságait, majd megtudtuk tőlük, mire használják a helyiek a sósforrás vizét. A Parajdi sóbányában tett látogatást követően mélyültek ismereteink. Megkóstoltuk a híres helyi kürtőskalácsot.

Korondon Ilyés Vészti Mihály mester és felesége kalauzolásával ízelítőt kaptunk a korondi fazekasság múltjából és jelenéből. Máréfalván kézzel faragott-festett székelykapukat és feliratokat fotózunk. Székelyudvarhelyen, a szoborparkban megismertük a bronzba mintázott jeles erdélyi személyiségek életútját.

Tanulmányi utunk befejező napján, a fehéregyházi Petőfi Emlékmúzeumban megemlékezünk a költő életéről, haláláról, a segesvári csatáról, emléktáblát helyeztünk el az elesettek obeliszkjén. Vajdahunyadon a várkastélyban felidéztük a Hunyadi-család történetét. Piskin, az egykori csata helyszíne mellett elhaladva, a buszon Bem tábornok erdélyi harcait elevenítettük fel.

Hazatérvén feldolgoztuk a tanulók élményeit, rendszereztük megszerzett tudásukat a nemzeti összetartozás fontosságának megélését hangsúlyozva. Meghatározó volt a külhoni magyarok életéről szerzett ismeretek megbeszélése. Diákjaink az ER-RE (Erdély-járó református iskolások lapja) iskolaújságba és az Útinaplóba jegyezték le tapasztalataikat. „Amiért visszamennék Erdélybe” című fogalmazásokat adtak elő. Témakörönként prezentációkat, fotóalbumokat készítettek. Az óra összegezte a tanulmányi kirándulás mozzanatait.

Az értékelő óra élményei, projekttermékei alapján bemutató előadást tartottunk a hetedikesekkel a hatodikosoknak és az érdeklődő felnőttnek, gyermekeknek. Bemutattuk tanulmányi kirándulásunk eszmei és gyakorlati hasznosságát, példát mutatva iskolánk tanulóinak a magyarságtudat mélyebb megélésére.