… avagy barangolás Erdély minden magyart és a világot ékesítő gyöngyszemei között.

Tanulmányi kirándulásunkat úgy állítottuk össze, hogy útvonalunkon betekintést nyerjünk Erdély és a Partium jellegzetességeibe, egyediségeibe, gyöngyszemeibe, rámutassunk azokra a pontokra, melyek csakis ott, azon az egy helyen találhatók meg, sehol máshol. Ezzel együtt magyarságunk méltó, gyakran identitásképző részét képezik. Külhoni magyar gyerekekkel történő közös programjainkat is e szándék köré szőttük.

Nagyszalontán megtekintjük a Csonkatornyot, megemlékezünk a város hajdúváros jellegéről, Erdély török elleni védelmében játszott szerepéről, Bocskai István erdélyi fejedelemről. Felelevenítjük kiselőadás formájában Arany János életét és a Toldi című elbeszélő költeményét.

A “Kincses” Kolozsvárott meglátogatjuk a Szent Mihály templomot, mely az erdélyi gótika egyik legszebb alkotása. Megtekintjük nagy királyunk, Mátyás szobrát és szülőházát. A Házsongárdi temetőben tisztelgünk nemzetünk egykori nagyjai előtt. Megtekintjük az európai hírű Kolozsvári-testvérek alkotta Sárkányölő Szent György-szobor másolatát.

Torockó maga egy ékszerdoboz, ahol megcsodáljuk, ahogyan “a nap kétszer kel fel”. A Néprajzi Múzeumban megismerkedünk az egyedi torockói vasművesség tárgyi emlékeivel, a festett bútorokkal és a torockói népviselettel. Megtudhatjuk mi a rámás csizma, mit is jelentenek az „egy kaptafára készült” és az „egy füst alatt” kifejezések. Megkóstoljuk a páratlan torockói somodi kalácsot.

Nagyenyeden meglátogatjuk a Magyar Örökség-díjas Bethlen Gábor Kollégiumot, mely szorosan kötődik hitünk, felekezetünk gyökereihez. Falai között kiselőadást hallgatunk meg Kőrösi Csoma Sándorról, aki innen indult megkeresni a magyarok őshazáját.

A Sóvidéken, Szovátán újabb egyedi erdélyi értéket, a Medve-tavat és környékét figyeljük meg. A szovátai gyerekektől összegyűjtjük és lejegyezzük az egyedi konzerválási eljárásokat az iskola szomszédságában lévő sósforrás kapcsán.

Parajdon, a sóbányában a gyerekek rendhagyó történelemóra keretében megismerkednek a Sóvidék egyediségével, a só gazdasági-kultúrtörténeti szerepével, gyógyhatásával. Interjúkat készítenek az itt gyógyulókkal, majd megkóstoljuk Erdély leghíresebb kürtőskalácsát.

Korondon meglátogatjuk Józsa János fazekasmester műhelyét, ahol a gyerekek interjút készítenek a mesterrel a fazekasság ősi korondi hagyományairól, felfedezik annak művészi gazdagságát. A diákok mindeközben motívumokat gyűjtenek, fotókat készítenek.

Farkaslakán Tamási Áron sírjánál felelevenítjük az író munkásságát.

Máréfalván, az élő székely falu utcáján tanulmányozzuk a székelykapuk feliratait, motívumvilágát, fotókat készítünk, melyekből hazatérvén albumot készítünk.

Székelyudvarhelyen a Székelytámadt vár megtekintése közben megemlékezünk az 1562. évi székely felkelésről, amit nevében ma is őriz a vár. A Vasszékely szobránál felidézzük a székely katonák háborúkban és a haza védelmében tanúsított helytállását.

Fehéregyháza történelmi értéke a segesvári ütközet, s hogy Petőfi Sándort itt látták utoljára élve. Megemlékezünk Bem tábornok erdélyi harcairól, felolvasunk Petőfi hazafias verseiből.

Vajdahunyad Erdély talán egyik legpompásabb várkastélya. A Hunyadi-család az adományként kapott uradalomból virágzó központot épített a várkastéllyal együtt. Hangsúlyozzuk, hogy az épület lakókastélynak épült. Különlegességét mutatja, hogy Budapesten felépítették a részbeni mását, amely azóta is nagy népszerűségnek örvend.

Aradon, a vesztőhelyen tudatosítjuk, hogy az emlékmű alatti kriptában nyugszanak azok a vértanúk, akik nem családi sírboltban alusszák örök álmukat. E szent helyen válik igazán átélhetővé a történelem, ezúttal nem tankönyvekből tanulva, hanem személyesen megtapasztalva magyar múltunk e tragikus eseményét.

A tanulók ismereteit változatos módon rögzítjük (kiselőadás, rajz, vaktérképen bejelölés, útinaplóba lejegyzés, fogalmazás, fotózás, hazatérvén fotóalbum-készítés, interjú s annak lejegyzése, tapasztalat, stb.).

Mindeközben kapcsolatot teremtünk magyar gyerekekkel is. Megismertetjük a nagyszalontai, torockói és szovátai gyerekekkel Orosháza értékeit, tudva, hogy ők is büszkén mutatják meg saját településük jellegzetességeit. Közösen megyünk a Torockói Néprajzi Múzeumba, a Sóvidéken a sós forráshoz. Adományokat viszünk a meglátogatott gyermekotthonoknak, magyar nyelvű könyveket az iskoláknak. Vendéglátóinkat megkínáljuk „kúcsoskaláccsal”, mint helyi, orosházi gasztronómiai érdekességgel. Ahol szükséges, környezetrendezéssel igyekszünk hasznára válni magyar Testvéreinknek.

Utunk során tanítványaink rácsodálkozhatnak arra, hogy a külhoni gyermekekkel közös a nyelvünk, közösek a vágyaink, az álmaink, melyeket együtt is megvalósíthatunk, mert összetartozunk. Egészen más elméletben tudni, hogy nemcsak országhatáron belül élnek magyarok, s egészen más megérezni a „saját bőrünkön” azt. A közös programok adta hangulat, élmény remélhetőleg még jobban mélyíti diákjainkban a nemzeti összetartozás érzését.

Sitkei Anikó

igazgatóhelyettes

Határtalanul! projektvezető

Iskolánk hetedikes diákjai ismét megjárták Erdély gyönyörű vidékeit, megismerték a magyarlakta vidékek kultúráját, szokásait, hagyományait, kapcsolatot teremtettek külhoni hetedikes gyerekekkel, megízlelték a helyi ételeket.

A HAT-16-01-0325 azonosító számú, „Kalézolás ahajt, Erdélyföldön” című, négy napos tanulmányi kirándulás a Határtalanul! program keretein belül valósult meg 38 diák és 4 pedagógus részvételével.

A program május 16-án reggel Nagyszalonta meglátogatásával indult: itt a diákok átadták adományaikat a szalontai Gyermekotthonnak. A helyi magyar iskola tanulóival találkozva, a kölcsönös bemutatkozás után hangulatos órát töltöttek együtt. Nagyszalonta jelentőségét idén kiemeli legszebb s legválasztékosabb szavú magyar költőnk, Arany János születésének 200. évfordulója. A nagyszalontai Csonka toronyban eredeti Arany-relikviák és a hajdúk történetének különlegességei várták a gyerekeket.

„Kincses Kolozsvár”… E városban Mátyás király monumentális szobra, a középkori gótikus Szent Mihály-templom, Hunyadi Mátyás királyunk s vele szemben Bocskai István erdélyi fejedelem, e két jeles magyar uralkodó szülőházai tették elevenebbé a történelemkönyvek betűit. A Farkas utcai református templom előtti Sárkányölő Szent György szobor a Jó és a Rossz küzdelmét elevenítette fel, középkori látásmóddal. A Házsongárdi-temetőben tett látogatás során mindenki csendben találkozhatott Erdély jeleseinek emlékével.

A Székelykő lábánál fekvő Torockó: ékszerdoboz községe a Kárpát-medencének. Gyönyörű, egységes, utánozhatatlanul különleges faluképe, unitárius magyarságának önmegtartó képessége s vendégszeretete: példaértékű mindenki számára. A helyi gyermekotthon, a helyi vendégszeretet és a torockói somodi kalács: mindenkit elvarázsolt…

Székelyföldön, Szovátán s a Sóvidéken annyi minden történt: moldvai csángó táncház, a Sósforrás, majdnem medve a Medve-tónál, a fantasztikusan jó hangulatú sportvetélkedő a szovátai gyerekekkel… Majd a parajdi sóbánya, a korondi fazekasok mesterségbéli tudásából pár csep, Udvarhelyszéken a kézzel faragott-festett gyönyörű máréfalvi székelykapuk, Székelyudvarhely városának varázsa… Felsorolni is sok, hát még befogadni…

A hazaúton megálltak Fehéregyházánál, ahol a segesvári csata után utoljára látták élve Petőfi Sándort, akinek emlékművét megkoszorúzták, majd letekintettek az egykori csatatérre. Szintén már a hazaúton felbukkant „magos Déva vára”, kicsit később Vajdahunyad gyönyörű várkastélyában léphettek a diákok a Hunyadiak lába nyomába, képzelhették magukat várúrnak-várúrnőnek. Hazafelé haladtukban Marosillyén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőhelyére vethettek egy pillantást, majd megérkeztek Aradra, a „Magyar Golgotára”. Itt nyugszanak a 13 aradi vértanú közül tizenegynek hamvai. A megemlékezésen részletek hangzottak el a tizenhármak búcsúleveleiből, melyeket a kivégzésük előtti utolsó éjszakán írtak, majd nemzetiszínű koszorút helyeztek el a diákok az emlékműnél.

Négy nap, 1200 kilométer, számtalan különleges hely, szebbnél szebb látnivaló, mind-mind olyan dolgok, melyek csak Erdélyben vannak, de az egyetemes magyarságot is gazdagítják. Köszönjük a lehetőséget a magyar államnak.

Németh Zoltán
történelemtanár
Határtalanul! megvalósító pedagógus

A HAT-16-01-0325 azonosító számú, „Kalézolás ahajt, Erdélyföldön” című, négy napos tanulmányi kirándulás összefoglalója, mely a Határtalanul! program keretein belül valósult meg 38 diák és 4 pedagógus részvételével 2017. május 16-tól 19-ig.

A tanév tanóráin és az előkészítő órákon diákjainkat felkészítettük a Határtalanul! tanulmányi kirándulásra. Lelkes csapatunk a gyerekek nagy örömére megalkotott egy “Határtalanul!” társasjátékot, mely komplex módszerként nyújtott lehetőséget oktatási, nevelési koncepcióink elérésére. Mind napi gyakorlatunk, mind az elméleti szakemberek igazolják, hogy a gyerekek játék közben, spontán tanulnak legtöbbet, észre sem véve e forma tanulási jellegét. Mivel a játék érdekes, motivációs ereje hatalmas, így magától értetődő útja a tudásszomj oltásának.

Előkészítő órákon megbeszéltük a tanulókkal a kirándulás részletes programját, Románia etnikai összetételét, a magyarság lélekszámát, a történelmi közös múltat, az országhatárok kialakulásának okait és az “Útinapló” vezetését. Erdély egyediségei csoportmunkában elevenedtek meg, melynek ellenőrzésekor az órákat színesítették tanulói prezentációk, a meglátogatandó települések magyarságának történetével, jelenével, híres erdélyi magyarok bemutatása, kísérlet, versek és rövid filmrészletek az érzelmekre, szívekre hatva.  A kulturált és együttműködő magatartás szabályait szituációs játékokon keresztül tettük élővé. Az órákat közös népdalénekléssel és néptáncolással fejeztük be. A kapott feladatok többségét a diákok csoportmunkában végezték, kisebb hányadát egyénileg. Az információkat színesítették tanulói prezentációk, kiselőadások, érzelmekre hatottak versek, filmrészletek. A fizikai kísérlet a tojással, sós és édes vízzel szemléletessé és maradandóvá tette a megszerzendő tudást. A beszélgetés az ismeretek összegzésére és a hiányosságok pótlására szolgált. Szituációs játékokkal sikerült rögzíteni a kulturált és együttműködő magatartás szabályait. A népdaléneklés az együvé tartozást szimbolizálta.

A tanítási órákon elsajátított ismeretekből és az előkészítő óra anyagából iskolai vetélkedőt szerveztünk a pályázatunkban vállaltaknak megfelelően az előkészítő óra és az utazás kezdő időpontja között, majd együtt játszottunk hetedikeseinkkel a saját fejlesztésű társasjátékunkkal. Mindkét tevékenységformával tanítványaink eddig megszerzett tudásának elmélyítése volt a célunk játékos formában, és képessé tenni őket a gyakorlatban való alkalmazásra. A vetélkedő és a játék izgalmas próbára tett mindenkit, nagy öröm volt látni a boldog gyermekarcokat.

A hasznos és maradandó tudás tapasztalatokra épül, melyeket a gyerekek a hozzájuk legközelebb álló játékokon, játékos cselekedeteken keresztül szerzik meg észrevétlenül. Élményeik mentén jutnak olyan tudásbevitelhez, mely igen hasznos számukra. Elgondolásunk középpontjában a megújulási készség mellett a korábbi tapasztalatokra való tudatos építkezés áll.

Kirándulásunk kezdetén, Nagyszalontán megállva átadtuk a diákjaink által gyűjtött adományokat a gyermekotthonnak, majd meglátogattuk a magyar iskolát, ahol a helyi gyerekekkel együtt bemutattuk egymásnak a két település értékeit (Orosházi Értéktár és nagyszalontai gyöngyszemek alapján). Orosházi kulcsos kaláccsal kínáltuk vendéglátóinkat, közben kapcsolatot teremtettünk a helyi diákokkal. Megtekintettük az Arany János Emlékmúzeumot, ahol az otthoni, előzetes kutatómunka révén kiselőadás formájában megemlékeztünk Arany János életéről és a Toldiról, a város hajdúváros jellegéről, Erdély török elleni védelmében játszott szerepéről, Bocskai István erdélyi fejedelemről. A tanulók útinaplójukat gazdagították a Csonka torony lerajzolásával.

“Kincses” Kolozsvár gyöngyszemeiből szemezgetve megtekintettük nagy királyunk, Mátyás szobrát és szülőházát, Bocskai István szülőházát, meglátogattuk a Szent Mihály templomot, az erdélyi gótika egyik legszebb alkotását, a Farkas utcai református templomot és az előtte álló, az európai hírű Kolozsvári-testvérek alkotta Sárkányölő Szent György szobrának másolatát.  A Házsongárdi temető a Kárpát-medence egyik legrégebbi, ma is működő temetőjében tisztelegtünk nemzetünk elköltözött nagyjai előtt. Az ismeretek elmélyítésére szolgált az útinaplóban Kolozsvár vaktérképén a meglátogatott helyek bejelölése, berajzolása és egy gótikus üvegablak tervezése.

Torockó maga egy ékszerdoboz, egy gyöngyszem. Érkezésünkkor megcsodáltuk az egyedülállóan szép és egységes faluképet, annak egyedi természeti környezetét a Székelykővel. A gyermekotthonban átadtuk a diákjaink által gyűjtött adományokat és a saját készítésű hűtőmágneseinket. Megkínáltuk a gyerekeket orosházi kulcsoskaláccsal és Kinder tojással (amit csak vacsora után ehettek meg), cserébe megmutatták állataikat. Az új barátok jót fociztak egymással. Tanulóink a valóságban megtapasztalták, átérezték, hogy milyen gyermekotthonban nevelkedni.  Élményeiket, hangulataikat lejegyezték útinaplójukba. Vacsorakor megkóstoltuk Torockó gasztronómiai különlegességét, a somodi kalácsot.

Másnap reggel Torockón ébredve a felhők miatt sajnos nem tudtuk megfigyelni, ahogyan “a nap kétszer kel fel”, de kárpótoltak bennünket a nap további eseményei. Az iskolában átadtuk könyvadományunkat, majd bemutattuk egymásnak néprajzi, történelmi, természeti értékeinket. Saját készítésű hűtőmágnest adtunk vendéglátóinknak. A Néprajzi Múzeumban megismerkedtünk az egyedi torockói népviselettel, vasművességgel, a mindennapi élet használati tárgyaival, a festett bútorokkal. Megbeszéltük mit jelentenek az “egy kaptafára készült”, “egy füst alatt” kifejezések, megtudhattuk, mi a rámás csizma. Ismeretelmélyítésként rajzot készítettek diákjaink az “egy füst alatt” szólásról és a rámás csizmáról.

Nagyenyeden meglátogattuk a XIV. század első felében épült templomot és a köré épült XV. századi erődítményt. Megemlékeztünk a város vérzivataros újkori múltjáról és többszöri elpusztításáról, ezzel is szemléltetve Erdély viszontagságos történetét. Meglátogattuk a Magyar Örökség-díjas Bethlen Gábor Kollégiumot, mely szorosan kötődik hitünk, felekezetünk gyökereihez. Falai között kiselőadást hallgattunk meg Kőrösi Csoma Sándorról, aki innen indult megkeresni a magyarok őshazáját. Helyi vezető mutatta be a felújított épület történelmét, érdekességeit. Majd vaktérképes feladatlapot töltöttek ki diákjaink Kőrösi Csoma Sándor vándorútjáról, élete fontos állomásairól, munkásságáról útinaplójukban.

Szovátára érkezve, a helyi tanulókkal közös ismerkedési est egy fergeteges, rendhagyó néptáncórával kezdődött, ami daltanulásban, táncházban teljesedett ki. Magyar diákok magyar diákokkal teremtettek kapcsolatot a népzenén, néptáncon és a vidámságon keresztül, új barátságok szövődtek. Ezzel az élménnyel mélyült nemzeti összetartozás-érzésük. Orosházi kulcsoskaláccsal, mint orosházi specialitással kínáltuk meg vendéglátóikat. Bemutattuk egymásnak saját városukat az otthon készített prezentációkkal, kapcsolódva a történelem, néprajz és irodalom tantárgyakhoz, melyek a helyi kultúrát osztották meg a hallgatósággal. Az útinaplókba lejegyezték hetedikeseink új barátaik elérhetőségeit, élménybeszámolóval alátámasztva.

A harmadik napunk a Medve-tó, mint újabb erdélyi gyöngyszem megfigyelésével kezdődött. A gyalogtúrát követően az iskolában átadtuk az Orosházán gyűjtött magyar nyelvű könyveket, majd közös játék következett rendhagyó testnevelés órán. A sós forrásnál élményszerű tanulás keretein belül együtt mélyítettük ismereteinket a szovátai gyerekekkel a só fizikai tulajdonságairól, felhasználási lehetőségeiről. A víz felhajtó erejét vizsgáltuk, helyszíni fizikai kísérlet keretében. Egyedi konzerválási eljárásokat gyűjtöttünk a helyi gyerekektől a helyszínen, az élő, természetes, tömény, sós vízzel kapcsolatosan, melyeket diákjaink lejegyeztek az útinaplójukba.

Később Parajdon, a sóbányában – sajnos már a szovátaiak nélkül -, rendhagyó történelemóra keretében ismerkedtünk a Sóvidék ezen gyöngyszemével, a só gazdasági-kultúrtörténeti szerepével, gyógyhatásával és interjúkat készítettünk az itt gyógyulókkal, majd megkóstoltuk Erdély leghíresebb kürtőskalácsát. Korondon Ilyés Vészti Mihály fazekasmester műhelyében ismerkedtünk a híres korondi kerámiával, a fazekasság ősi hagyományaival. Riportot készítettünk a mester feleségével, felfedeztük művészi gazdagságát, fotókat készítettünk, motívumokat gyűjtöttünk és rajzoltak a gyerekek útinaplójukba. Saját szemükkel látták Korond európai hírű fazekas központ mivoltát. Majd Farkaslakán, Tamási Áron sírját megkoszorúzva felelevenítettük az író munkásságát.

Máréfalván lefotóztuk a székelykapukat, tanulmányoztuk azok feliratait, motívumvilágát, melyekből hazatérvén albumot készítettük. Székelyudvarhelyen a Márton Áron téren felkerestük a Vasszékely szobrát, ahol felidéztük a székely katonák háborúkban tanúsított helytállását. Városnéző sétánkat a Városház téri Szoborparkban folytattuk, ahol rövid kiselőadásokban mutatták be diákjaink Erdély szobrokon megmintázott jeleseit. Ezt követően a Székelytámadt vár megtekintése közben történelmi időutazást tartottunk. Megemlékeztünk az 1562. évi székely felkelésről, amit nevében ma is őriz a vár. Felidéztük a székelység szabadságküzdelmeit, jogaikért folytatott, jelenkorig tartó harcait.

Negyedik napunkon történelmi ismereteinket felelevenítve meglátogattuk az 1848-49-es szabadságharc híres segesvári ütközetének színhelyét. Megemlékeztünk Bem tábornok erdélyi harcairól, felolvastunk Petőfi hazafias verseiből a költőről elnevezett emlékhelyen. Egyedisége e helynek, hogy Petőfi Sándor valószínűleg tőlünk nem messze fekhet egy jeltelen tömegsírban. Megtekintettük a hazáért hősi halált halt honvédek emlékére emelt turulmadaras obeliszket, majd koszorút helyeztünk el az emlékműnél. Az útinaplóban feladatsort oldottak meg a gyerekek a költő irodalmi és történelmi szerepéről, ezáltal fejlődött szövegértési kompetenciájuk és a tantárgyi koncentráció révén teljesebb Petőfi-kép alakult ki bennük.

Erdély talán egyik legpompásabb várkastély-gyöngyszeme Vajdahunyad. A Hunyadi-család az adományként kapott uradalomból virágzó központot épített a várkastéllyal együtt, amelyet aztán a későbbi tulajdonosok tovább bővítettek. Hangsúlyoztuk, hogy a kastély nem töltött be védelmi funkciót, reprezentatív lakókastélynak épült. Felújítása évszázadok óta folyamatos. A kastély egyediségét mutatja, hogy Budapesten felépítették a mását, és azóta is nagy népszerűségnek örvend. Az ismeretek elmélyítésére a diákok az útinaplójukba fogalmazást írtak a következő címmel: Egy napom várúrként/várkisasszonyként. A legjobban sikerülteket felolvastuk az értékelő órákon és a bemutató előadáson.

A vértanúk emlékoszlopán ülve néhányan a focimeccset nézték. Érkező csoportunk láttán csupán szotyolamag maradt utánuk, melyet eltakarítottunk.  Irodalmi megemlékezést tartottunk e helyütt. A kivégzett 13 főtiszt búcsúleveleinek részleteit a diákok olvasták fel főhajtva minden, a magyar szabadságért hősi halált halt mártír emléke előtt. Tudatosítottuk, hogy az emlékmű alatti kriptában nyugosznak azok a vértanúk, akik nem családi sírboltban alusszák örök álmukat. E szent helyen átélhetővé vált a történelem, személyesen megtapasztalva magyar múltunk tragikus eseményét. Koszorúnkkal járultunk hozzá az emlékhely méltóságának megőrzéséhez.

Hazatérvén, az iskolában célunk, feladatunk volt a tanulók élményeinek feldolgozása, hangsúlyozva a nemzeti összetartozás fontosságának megélését. Megbeszéltük a külhoni magyarok életkörülményeiről szerzett ismereteket. A témaköröknek megfelelően a prezentációkat, fotóalbumokat, fogalmazásokat készítettünk. Gyűjteményt állítottunk össze a székely kapukon olvasható feliratokból. Kiállítást rendeztünk, mely összegezte a tanulmányi kirándulás eszmei és gyakorlati hasznosságát, példát mutatva iskolánk tanulóinak a magyarságtudat megvalósítására.

Az értékelő óra elején ráhangolódásként egy rikkancs beharangozta az ER(dély)-RE(formátus) újságot, Bónus Máté felolvasta saját versét, majd az Útinapló feladataival átismételtük a történelmi okokat, a magyarság jelenét, rögzítettük kirándulásunk tananyaghoz kapcsolódó részeit, kiállítottuk produktumainkat. Megnéztük a riportokat és a székelykapukról összeállított gyűjteményt. Feldolgoztuk a gyerekek élményeit az újság cikkeivel, prezentációkkal. Diákjaink „Amiért visszamennék Erdélybe” című és „Határtalanul! ajánló” fogalmazásokat adtak elő. Célunk az volt, hogy a saját élményeiken keresztül jussanak minél sokrétűbb és mélyebb ismeretekhez a határon túli magyarság életéről. A társasjátékunkra sajnos nem jutott időnk, de így is az élményeken alapuló, játékos tanulási módot választva szolgáltuk diákjaink tapasztalatszerzését, tudásuk elmélyülését e témakörben.

A témanapon, június 2-án (június 4. vasárnapra esett) a diákok ízelítőt kaptak, milyen jó magyarnak lenni. Felmérést készítettünk tanulóink körében: „Ti mit tennétek együtt a Nemzeti Összetartozás Napján?” A jó ötleteket beépítettük a programtervbe. Rajzversenyt hirdettünk “Összefogással a magyarságért” címmel, az alkotásokból kiállítást, díjátadót rendeztünk. A földrészek térképén bejelöltük azon országokat, ahol nagyobb létszámban élnek magyarok. Alsósokkal népszokásokat keltettünk életre, népi játékokat játszottunk, ismereteket szereztünk a trianoni elcsatolt részekről csoportmunkában. Felsősökkel a történelmi eseményekre, a magyarság jelenére, jövőjére fókuszálva, földrajzi tudásra támaszkodva vetélkedőket szerveztünk; játszottunk a saját Határtalanul társasjátékunkkal. Hazafias verseket, székely népmeséket olvastunk fel, népdalokat énekeltünk, néptáncoltunk, a magyarsággal kapcsolatos bölcs gondolatokat kerestünk. A tanítás nélküli munkanap zárásán minden osztály elhelyezte üzenetét a jövő magyarjainak, piros-fehér-zöld lufikat engedtünk útjára az iskola üzenetével, nevével, elérhetőségével.

E cselekvések összességével tettük vonzóvá diákjaink számára a külhoni kirándulást, magát a programot, s így élték meg a magyarság együvé tartozását, melyből kialakul bennük a nemzeti összetartozás érzése. A projekt egészében magukénak tudták az együttes munka minden mozzanatát, az első perctől az utolsóig. A programsor mindőjüknek maradandó élményt jelentett, hozzásegítette őket ahhoz, hogy követendő mintává váljanak. A nemzeti összetartozás együttes megélése, a fejlesztés tapasztalatainak átadása, bemutatása szakmai és egyéb érdeklődők számára segítette – tanulóinkon túl – kollégáim és saját szakmai fejlődésem is. Remélhetőleg ez a gondolatiság a gyerekeken keresztül hatott a szülőkre, nagyszülőkre is, mely a társadalomba történő beágyazódáshoz vezet.

Összességében a tanulmányi kirándulás elérte célját, messze túlmutat azon.

Köszönjük a Határtalanul! tanulmányi kirándulás nagyszerű lehetőségét a magyar államnak.

Sitkei Anikó
igazgatóhelyettes
Határtalanul! projektvezető

Képek ezen a linken.