A mesében a halászhálóból megmenekült aranyhalacska hálálja meg a jótéteményt. Csodálatos és felettébb ritka dolog, hogy a valóság e felett áll.

Márpedig a gyötrelmes sorsából felszabadított négylábú ragaszkodása határtalan: semmivel nem mérhető szeretettel köszöni meg a segítő emberi gesztust. Ezek pedig jócskán járhatnak fájdalommal is, hiszen a talált, kimentett jószágok gyógyítása sokszor hosszadalmas, keserves.

Az Orosházi Állatmentő Közhasznú Alapítványnál dolgozóknak áldozatos munkájukért nem a bankszámlájukra utalják az elismerést, pótolhatatlan igyekvésükért időt állóbb a tiszta szándékú, nyitott szívű emberek tisztelete, megmentett állataik feltétlen hűsége. Példák ők idősebbek, fiatalabbak, közöttük a református iskola diákjai előtt is.

Botladozó szavak helyett beszéljenek a fotók, bizonyságai, ahogyan az Előd utcai gyerekek óvatos mozdulatokkal becézik a kis betegeket, elárvultakat. Reménykedve, anyu, apu hátha megengedi, hogy a családba kerüljön gyógyulása után a kutyus, melynek oly féltve simogatják most a tappancsát. Ők már sejtik: az irgalom erény, s ha rajtuk múlik, évek múltán talán kevesebb munkája lesz a Bajcsy utcai önkéntes állatmentőknek.